2014. december 29. 19:00, Tüskecsarnok. Régen megvettük a jegyet, az elsők között. Később olvastam, hogy ez egy mese, pontosabban zenés akciómese. Kicsit aggódtam is, hogy nagyon gyerekeknek szól majd. És végül is igen… De nagy gyerekeknek is. Voltak benne olyan dolgok, amik a kicsiknek nem álltak össze, vagy nem úgy, mint a nagyoknak, és biztos volt olyan is, ami a felnőtteknek nem jelentette ugyanazt, mint a gyerekeknek. Zseniális volt. Az ötlettől a megvalósításig minden apró momentum. Egy apróságba tudnék belekötni, de nem teszem, mert csak kukacoskodás lenne. És egyébként is, egy mese volt, ahol minden lehetséges. :)
A lényeg, hogy egy nagy mese részese lehettem, és csodákkal feltöltve indultam haza. Ez a fotó még aznap este megszületett, a szemüveg a mese része. Azért még aznap este, hogy a friss élmény mindig ugyanazt juttassa majd eszembe: Hogy bármi lehetséges.
Az egyik kedvenc fotósom, Erik Johansson mondta: „The only thing that limits us is our imagination.” (Az egyetlen dolog, ami korlátoz minket, az a képzeletünk.)
És igaza van. Néha azt gondolom, hogy minden területen, de kreatív alkotásokban, mint a fotó, vagy egy mese, mindenképpen. Úgyhogy magammal hoztam rengeteg élményt és próbálom nem korlátozni a fantáziámat azzal, hogy mi tűnik lehetségesnek és mi nem.
Így készült
Ez a fotó talán a legegyszerűbb technikailag, amit mostanában csináltam. Minden darabját ugyanott, ugyanúgy fotóztam. A legnehezebb része az volt, hogy vállalható képet vágjak, olyan arckifejezéssel, amit szerettem volna. Ez a párom feladata volt, kellett hozzá jópár kocka, hogy legyen egy használható… :) Mindent beállítottam neki előre, roppant kreatív teret hagyva neki. :)
Mivel a hátam mögött a karácsonyi égőket macerás lett volna lejjebb tenni, inkább mi álltunk székre, hogy jobban háttérbe kerüljön, de zömében így is Photoshopban kellett pótolni a fényeket.
A világításom pedig egy az egyben karácsonyi izzókból állt. Háttértartó állványra lógattam egy fehér izzósort, ez adta a portréhoz szükséges világítást és az előtérbe belógó nagyobb fényeket.
Sokszor szóba kerül és nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy jó kép nem attól lesz jó, mert horror drága eszközökkel készült. Ez például egy pár ezer Forintos karácsonyi égősor, nem egy milliós profi vaku… (Nyilván a jó technika segít annak, aki érti, amit csinál, de jó fotóssá nem tesz senkit pusztán az, ha meg tudja venni mindenből a legdrágábbat.)
És akkor az utómunka videó Photoshop-ban:
