Volt egy vendégem, lassan egy éve, de még mindig sokszor mesélem a sztoriját, mert úgy érzem, hogy a mókuskerékbe beragadva, amikor talán nem látjátok a fától az erdőt, nagyon motiváló az ő története. Nem tudom miért csak most jutott eszembe, hogy ezt itt is megírhatom, hogy az is rátalálhasson, aki nem jön fotózásra… Jobb későn, mint soha. :)
Azért keresett meg, mert a készülő könyvéhez szeretett volna egy jó szerzői portrét. Én pedig szeretek ilyenkor beszélgetni, kicsit megismerni a vendéget, téged. Egyrészt mert így tudunk olyan képet csinálni, ami tökéletesen megfelel, és amire mások is azt mondják majd, hogy igen, ez igazán te vagy.
Másrészt pedig zseniális sztorijaitok vannak, amiket érdemes tovább adni. :)
Erre a vendégemre például nagyon felnézek, mert felismerte, hogy nem jó irányba halad, és volt ereje változtatni.
Történt ugyanis, hogy felépített egy jól működő, 10-12 fős céget. Jó embereket talált, jó csapat lett, jól működött minden.
Csak közben neki cégvezetővé kellett válnia…
Azt vette észre, hogy már csak ül a gép előtt, szervez, adminisztrál, ügyeket intéz. Az eredeti szakmájától pedig teljesen eltávolodott, és már egyáltalán nem azt csinálta, amiért elkezdte, amit szeretett benne.
Úgyhogy vett egy nagy levegőt, kiszállt a cégéből, és egyéni vállalkozóként újrakezdte, hogy azt csinálhassa, amit eredetileg is szeretett volna. A szakmáját. Szívvel-lélekkel, örömökkel, közvetlen kapcsolattal az ügyfelekkel.
Hogy miért tartottam fontosnak ezt megosztani veled?
Mert vállalkozóként lépten-nyomon azt hallod, hogy fejleszd a céged, építs vevőszerző rendszereket, növekedj, vegyél fel embereket, add ki a feladatokat, bérelj nagyobb irodát… Mert vagy ezt csinálod, vagy nem fejleszted a céged, és az tulajdonképpen visszafejlődést jelent. Ezt mondják…
Emiatt mindig is kakukktojásnak éreztem magam. Sosem akartam alkalmazottakat, sosem akartam nagy céget építeni, mindent automatizálni, pont azért, ami miatt a vendégem is „visszalépett”. (Idézőjelben, mert szerintem meg pont, hogy előre…) Megcsinálta, és mégsem érezte jól magát, mert végül már nem is azt csinálta, amit szeret.
Ő a szakmáját szereti, ahogy én is azt szeretem, hogy eljössz hozzám fotózásra, meglepődsz, hogy lehet rólad jó képeket csinálni, és közben ilyen dolgokról beszélgetünk, és mindketten feltöltődünk.
És boldogabban mész ki az ajtón, mint ahogy bejöttél. :)
Ha magadra ismertél a történetben, akkor csak biztatni tudlak!
Nem kell csak azért csinálnod dolgokat, mert mások szerint az a jó. Meg úgy „kell”.
Egyedül te tudod, hogy neked mi a jó, hogyan érzed jól magad, mi tesz boldoggá. Ha jól érzed magad cégvezetőként, ez az, ami téged lelkesít, ebben találod meg a boldogságot, akkor csináld! De nem való mindenkinek ez a fajta vállalkozói lét. Nekem sem.
Ha neked sem, mert te is boldog vagy egyszemélyes kisvállalkozóként (mint én is), akkor merj szembemenni azzal a véleménnyel, hogy neked sales funnel kell, meg chatbot meg hírlevél, meg sok-sok feliratkozó, hogy azoknak újra meg újra el tudj adni… Ettől pont a kisvállalkozás lelke veszik el. Pont az, amiért szívesen csináljuk.
Szóval:
Csináld úgy, ahogy jól érzed magad!