Emlékeztek még Mónika és Jocó esküvőjére, ugye? Persze, hogy emlékeztek, lépten-nyomon emlegetem őket, annyira szerettem az esküvőjük vidéki, levendulás, szőlős, retrós hangulatát. No meg őket, hiszen tőlük volt olyan, amilyen. :)
A Mersics porta szépsége, balatoni panoráma és a sajátkezűleg készített egyszerű dekoráció olyan csodás hangulatot adtak az esküvőnek, amilyet régóta szerettem volna fotózni.
A mostani bejegyzésem apropója, hogy nemrég kaptam egy levelet Ottiliától, aminek legalább annyira örültem, mint amennyire meglepődtem rajta. Ottilia és Attila ugyanis helyszínt kerestek az esküvőjükre, így találták meg korábbi bejegyzésemet a szentantalfai esküvőről, és beleszerettek abba, amibe én is. :) Hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk és nem véletlen, hogy egymásra találtunk. Nem mintha léteznének egyáltalán véletlenek… :)
„Reménykedve kérdezem,hogy szabad-e még ez a dátumod?” – kérdezte Ottilia, és szerencsére az a szombatom még „véletlenül” szabad volt, így idén újra mehetek a hangulatos Balaton felvidékre esküvőt fotózni. :)
És hogy miért mesélem ezt el nektek? Mert annyira jó érzés! :) Hogy valaki az én képeimen keresztül annyira beleszeret egy helyszínbe, hogy ott fogja tartani az esküvőjét. Csuklani fogok, akárhányszor megkérdezik tőlük hogy találták ezt a gyönyörű helyszínt. :) Én pedig annyiszor fogok gondolni Mónikára és Jocóra. Nem csak az ő csodás esküvőjük miatt, hanem mert nélkülük talán ez az esküvő sem így alakul. Köszönjük. :)
