Amikor a mini portréfotózás végén leültünk Józseffel kiválasztani a képeket, mondott valami olyat, ami nagyon megmaradt bennem, és szerintem követendő példa, ezért megosztom veletek is!
Ez pedig az volt, hogy ő nem akar felsővezetőnek tűnni, mert nem akar az lenni.
Szereti a munkáját, azt akarja csinálni, és nem akar vezető lenni, ahol már csak kiadja a feladatokat, de nem csinálhatja. És ez nagyon szívemből szólt.
Pont így gondolom én is, pont ezért nem lesz soha nagy stúdióm sok alkalmazottal, nem fogom kiadni még az időpont egyeztetést és a retusálást sem, nemhogy magát a fotózást. (Bár a takarításon már gondolkozom.. :) ) Mert szeretem amit csinálok, és ha egy pici részét is ki kéne adnom a kezemből, az már nem olyan. Kell az a néhány e-mail váltás, hogy ne vadidegenek legyünk, amikor megérkezel a fotózásra és belépsz az ajtón.
Nem kell mindenkinek egyre feljebb lépkedni csak azért, mert a társadalom ezt várja…
Mert azt mondják, hogy vagy előrelépsz, vagy lemaradsz…
Lehet persze így is csinálni, csak egy idő után azt veszed észre, hogy utálod a hétfőket, utálod a vasárnapot, mert másnap hétfő, elárasztod a facebookot „hurrá péntek” posztokkal, utálod a főnöködet, a munkádat, és utálod az egész életedet, mert heti hét napból ötben olyat csinálsz, amit utálsz.
Akkor miért is csinálod?… Naugye…
Több Józsefet, több boldog embert szeretnék látni! 
