Ezt a képet anyák napjára „tartogattam”, de most aktuálisabb, mint valaha.
Korábban nem értettem miért annyira fáradtak és leterheltek a pici babás anyukák, hiszen egy baba csak eszik, meg alszik.
Aztán megszületett Máté… :)
„Full time job”, ahogy egy három lányos barátom mondta. És tényleg. Nincs alvásidő, nincs kávészünet, ebédszünet meg aztán pláne… Az eleje nagyon kemény, amíg összerázódik a család, és megszokja az új helyzetet mindenki. Nekem három hónap kellett, mire magamhoz tértem, és hat mire azt mondtam, hogy „most már tökjó”. Hat hónap után volt először, hogy Apával kettesben zavartam el őket csavarogni, és abban az egy órában amíg itthon voltam, akkor eszméltem csak rá, hogy 100% introvertáltként mennyire hiányzik a csend és az egyedüllét néha.
Egyedül otthon lenni egy picivel iszonyú fárasztó. 8 hónapos volt, amikor jött az első karácsonya, és a szünetben Apa is itthon volt, kicsit tehermentesített. Semmi extra, csak például tudtam úgy reggelit csinálni, hogy közben nem sírt, hogy vegyem fel. (Persze, felvettem, nem hagyjuk sírni, de úgy meg elég kemény bármit is megcsinálni…) :)
Szóval nekem most egy szavam sem lehet. Egyetlen bánatom, hogy a Nagyival nem tudunk találkozni, pedig nagyon szeretik egymást Mátéval. :( Illetve most akartam újra portréfotózást vállalni, hiányzik a munka, hiányoztok ti, a beszélgetések, ha csak heti 1-2 napon is, egyelőre. Már gondolkoztam érdemes-e feléleszteni a vállalkozásomat március második felére. :/
Ja, és az első szülinap húsvét hétfőn ugyanúgy telik, mint bármelyik másik nap. :( Ok, ez így három „bánatom”… :)
Viszont Apa itthon van, home office van. :) Picit jobban el lehet így osztani a dolgokat, és bár most sem alszom ki magam, mégsem dilizek be már reggel 8 előtt. A reggeli készítése közben például Máté és Apa kávét őrölnek, így nem az én lábamat rángatja, hogy vegyem fel, ugye… :) Döbbenet, hogy ilyen apróságoknak mekkora értékük van, és lényegében ilyeneken múlik, hogy mennyire készülnek ki az ember idegei. Szóval nekem most egy szavam sem lehet.
Nem úgy sokatoknak, akik most otthon vagytok 1/2/3/… gyerekkel, és a szokásos dolgokon felül annyi mindent kéne teljesíteni naponta, ami eddig legalább egy heti feladat volt. Öt embernek. Elképzelni sem tudom hogy oldjátok meg.
Nincs tuti receptem a túlélésre, nem azért született ez a poszt, hogy tippeket, csekklistákat, home office ötleteket adjak, vagy megmondjam mit hogy csináljatok, hogy ép ésszel kikeveredjetek ebből. Csak azt akartam mondani, hogy
Szuperhősök vagytok!
Ti mind! Mi mind!
A Marvel moziverzumba kéne egy karakter, akinek az a szuperképessége, hogy anyuka. Egy pelus lenne a szuperhős palástja, ami trükkösebb, mint a levitáció köpenye Dr. Strange vállán. Ő lenne a legerősebb bosszúálló. :)
Kitartás szuperhősök, ez is elmúlik egyszer! <3
Ui.:
A képen nem én vagyok… Ez inkább egy “képregényfigura”. Ha tudnék rajzolni, akkor rajzolnám, de sajnos nem tudok, ezért indulok ki fotóból. Nem célja, hogy realisztikus figura legyen, sőt.
Ui2.:
Osztani kizárólag forrásmegjelöléssel! Köszi!
Hasonló képeket a fotómanipulációk menüpontban tudsz nézegetni!